Százhúsz éve a legszárazabb és a harmadik legmelegebb június volt az idei Magyarországon
Az idei év júniusa a legszárazabb és a harmadik legmelegebb június volt 1901 óta Magyarországon – írta Lakatos Mónika éghajlati szakértő a Másfélfok – Éghajlatváltozás közérthetően című oldalon közzétett cikkében.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat tanácsadója kiemelte, Budapest van a leginkább veszélyben a klímaváltozás miatt fokozódó extrém hőségtől, de a növekedési trend országosan is megfigyelhető: leginkább a Kisalföld és a Dél-Alföld kitett a növekvő forróságnak – írta. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a városi hősziget jelenséggel súlyosbított hőhullámok és trópusi éjszakák komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, növekedni fog az UV-sugárzás okozta egészségügyi stressz is, mely fokozza a bőrbetegségek kialakulásának kockázatát. Emellett az épített környezet és a hőséggel együtt járó aszályok miatt a mezőgazdaság is veszélyben van. „A regionális klímamodell-szimulációk szerint a melegedés töretlen, a mostani szélsőségek mindennapjaink részévé válhatnak” – emelte ki.
Lakatos Mónika rámutatott, hogy a városi környezet, és az ebből fakadó városi hősziget jelenség fokozza a hőhullámok negatív hatását. A burkolt felületek és a gyenge átszellőzés miatt több, akár öt-tíz fokkal is magasabb hőmérsékletet lehet mérni a sűrűn beépített övezetekben, mint külterületen. Felidézte, hogy Budapesten a leghosszabb, 30 napig tartó kánikula 2018 nyarán alakult ki, míg a legmagasabb csúcshőmérsékletet elérő, 15 napig tartó hőségperiódus 2007-ben lépett fel. A legintenzívebb hőhullám 2013-ban alakult ki, ez meglehetősen hosszú is volt, 25 napig tartott.
Megjegyezte, hogy míg a múlt század első felében három 15 napot elérő hosszúságú hőhullámot jegyeztek fel a fővárosban (1921, 1932, 1946), addig az ezredforduló utáni húsz évben már öt ilyen hőhullámot éltünk át. „Ezek a tények is alátámasztják a melegedő trendet” – szögezte le a szakértő.
Mint hozzátette, országosan is megmutatkozik a hőhullámos napok számának növekedése. A legtöbb hőhullámos napot – amikor 25 fok feletti a napi középhőmérséklet – 1994-ben, 2012-ben és 2015-ben regisztrálták. Az 1981 utáni, igen intenzív melegedés időszakát tekintve több területen, főként a Kisalföldön, és a Dél-Alföldön a két hetet is meghaladja a hőhullámos napok számának növekedése.
Lakatos figyelmeztetett arra, hogy a regionális klímamodell-szimulációk azt mutatják, a melegedés folytatódik. Az optimista forgatókönyv szerint 10-24-gyel, a pesszimista forgatókönyv szerint 26-54-gyel több hőhullámos nap várható a fővárosban évente. Országosan a legoptimistább szimuláció szerint is a XXI. század közepére legalább a múltbeli (1971-2000) érték kétszeresére növekszik. Az Alföld és az ország délkeleti területei különösen kitettek a növekvő hőhullámos időszakok okozta hőstressznek, míg a Dunántúlon és a magasabb hegyvidékeinken várható értékek elmaradnak az országos átlagoktól – írta.
Kiemelte, hogy fel kell készülni a módosuló energiaigényekre is: télen az energiaszükséglet mérséklődésére, nyáron a hűtési villamosenergia-igény jelentős növekedésére kell számítani. A már meglévő és a most épülő infrastrukturális elemeket és az épületeinket is ellenállóbbá kell tenni a hőhullámokkal szemben, előtérbe helyezve az energiahatékonyságot – írta a szakember.
Ha nem mérsékeljük az üvegházhatású gázok kibocsátását, és ugyanezen a pályán haladva változtatjuk meg bolygónk éghajlatát, akkor a helyzet a legjobb elérhető tudományos adatok és modellek szerint csak rosszabbodni fog – szögezte le Lakatos, kiemelve: „a hatások már most is érezhetők és fokozódnak a jövőben, ezért az alkalmazkodással nem késlekedhetünk”.