Hatvanhat évvel ezelőtt volt az első, Neumann-elvek alapján működő magyar elektronikus számítógép, a szobányi méretű M-3 sajtópremierje.
Hatvanhat évvel ezelőtt, 1959. január 21-én jelentették be a sajtóban az első magyar elektronikus számítógépet, a szobányi méretű M-3-at. Az első hazai elektroncsöves számítógép, az M-3, szovjet tervek alapján épült meg. A munkát 1957-ben kezdte meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kibernetikai Kutató Csoport, ennek során hazai alkatrészbázisra tervezték át a gépet, és több külső eszközt illesztettek hozzá, köztük az eredeti, később a saját fejlesztésű mágnesdobot is. A gép elsődlegesen műszaki tudományos számítások végzésére készült; ennek megfelelően alkalmas volt közönséges és parciális differenciálegyenletek integrálására (nemlineáris esetben is), sokváltozós algebrai és transzcendens egyenletek megoldására, valamint lineáris programozási feladatok elvégzésére. A számítógép Budapesten, az MTA Számítóközpontjában működött 1965-től egészen 1965-ig.
Az elektroncsövek gyakran (átlagosan napi húsz esetben) meghibásodtak, emiatt az átlagos hibamentes üzemidő (MTBF) nagjából három-négy óra volt. A gépszörny összességében hétszázhetven elektroncsőből és kétezer kuprox-diódából állt, közel ötszáz alegységbe szervezve, és mintegy 30 m² területet foglalt el; tíz kilowatt fogyasztása miatt hűtése komoly problémát okozott. A hálózati feszültségingadozások kiküszöbölése érdekében a tápfeszültséget egy motorgenerátor szolgáltatta. Az M-3 gépen szólalt meg az első magyar „számítógépes zene” is, saját fejlesztésű hardver kiegészítés révén. Minden programnak jellegzetes zenéje volt, amelyet programozója már jól ismert; így például a diagnosztikai programok „zenéjéből” meg lehetett állapítani, hogy a gép jól vagy hibásan működik-e – már ha valakinek jó füle volt.
Összefoglalás
- január 21-én jelentették be a sajtóban az első magyar elektronikus számítógépet, a szobányi méretű M-3-at.
- A munkát 1957-ben kezdte meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kibernetikai Kutató Csoport, ennek során hazai alkatrészbázisra tervezték át a gépet, és több külső eszközt illesztettek hozzá, köztük az eredeti, később a saját fejlesztésű mágnesdobot is.
- így például a diagnosztikai programok „zenéjéből” meg lehetett állapítani, hogy a gép jól vagy hibásan működik-e – már ha valakinek jó füle volt.